Közeledik a karácsony. Az ünnepi hangolódás nálam a teljes káosz jegyében telik. Próbálom utolérni magam, hogy mire elérkezik eme csodás ünnep, minden el legyen rendezve. Semmi másról nem szólnak a napjaim, csak a rohanásról. 

Pár napja hiába szólítom a kiskutyát nem figyel. Lassan 14 éves. Már nem hall. Teljesen megsüketült. Az állatorvos szerint ne foglalkozzak ezzel a kérdéssel, Ő attól még jól érzi magát a bundájában. Még nem szoktam meg, hogy nem hall. Hiába kiáltom a nevét, nem reagál.  Már a látása sem a régi. Csak bízni és remélni tudjuk, sokáig lesz még itt velünk. Már kézzel kell etessem őt. És csak pépes ételeket. Már fogai sincsenek. 

Eluralkodott a káosz az életünkben. ÉS én rohanok, hogy az év ...

 Megérkezett a Télapó. Volt boldogság. Már nagy a gyermekem, mégis hozzátartozik december 6.-ához, hogy várjuk a Télapót. Már nem készítünk ki kekszet, és tejet, hiszen ő már nagy ehhez, de tegnap este is izgalommal feküdt le, hogy vajon érkezik-e a Mikulás. Persze, hogy érkezett! ÉS reggel nagy örömmel fogadta a plüsslovat és az édességeket. Amikor ült az ágyán, csak annyit mondott: "Anya, kérném a testvérét is ennek a lónak, a feketét." "Miért, van neki tesója?" - kérdeztem tőle. "Az Auchanban láttam!" - mondta nekem nevetve. Hát... a jelek szerint a télapó az Auchanban vásárol! :D 

Éjjel, amikor készítettem ki a meglepetést eszembe jutottak beszélgetések, amelyek 5- 6 éves gyermekek között zajlottak le, amikor még napközis ...

 Már napok, vagy talán hetek óta érlelődött bennem, hogy ideje lenne kitakarítanom az otthonomból mindazt, amire már nincs szükségünk. 28 játékos doboz hevert a szobákban öt éve érintetlenül. A konyhaszekrényben már nem lehetett helyet lelni, mert minden csak volt... és a lomtáramat, vagyis a spejzt sem lehetett rendeltetésszerűen használni. Ott is volt minden. 

Talán, ha az ember elveszít szinte mindent, jobban ragaszkodik a dolgaihoz, amik maradtak, vagy amelyeket az évek alatt gondosan összegyűjtött. Annyiszor nevettem, hogy kellene egy nagyobb lakás, mert nem férünk el. 

Most éreztem elérkezettnek az időt, hogy nekilássak eme nagy feladatnak. A szobámban kezdtem egy sarokban. ÉS csak az tűnt fel egyre több és több a 110 literes ...

 Szeretem a decembert, szeretem a karácsonyi készülődést. A szeretet ünnepére az ember lelke egy kicsit békére lel. Nálunk a karácsonyt megelőzi a szeretetteljes várakozás. Nincs idegeskedés, aggódás. Várjuk ezt a csodás ünnepet, és eme három napot, amikor minden annyira más. Szép, békés, nyugodt. 

Készült a lakás feldíszítése. Már egy hete mondogatom, hogy ideje lenne elkészülni vele. Bár még van időnk, de olyan szép a ház, amikor a fények élettel töltik meg az estéket. A mécsesek illatoznak, miközben az égők meseszerűvé varázsolják a helységet. Az utolsó kedves kis angyalka, hógömb is a helyére került, a kicsiny falut is felállítottuk már. Szeretem ezt a falut. A gyermekem születése óta része a karácsonyainknak. Volt ...

 Közeledik a karácsony, a szeretet ünnepe. A nagy családi ebédek. Ilyenkor általában az is egy asztalhoz ül a másikkal, akivel az azt megelőző időszakban még csak nem is beszélt. Mindenki szeret mindenkit, mindenki mosolyog mindenkire, készülnek a közös családi fotók, kikerülnek a facebookra is, és érkeznek a like-ok. 

Ezen gondolkodtam. Hogy talán jobb lenne, ha lenne az évben három olyan nap, amikor utálhatnánk a másikat, amikor elmondhatnánk neki mindent.... és az év többi szakában szeretet, és békesség lenne. Hát bizony... nagy álom, nagy álmok ezek. 

Vajon mikor jutottunk el odáig ebben a világban, hogy őszintének lenni bűn? Mikor jutottunk el odáig, hogy az a fontos, a szemébe mit mondok a másiknak, és nem az, hogy valójában ...

Drága Kamaszom! 

Tudod nagyon jól, hogy én sosem neveltelek... legalábbis a hétköznapi értelemben véve nem tettem ezt. Én csak kísérlek az utadon, fogom a kezed, ott vagyok, ha szükséged van rám. Sosem büntettelek, sosem kiabáltam veled, sosem akartam, hogy megvalósítsd azokat a dolgokat, amelyeket én nem tudtam. Sosem vártam el tőled, hogy erődön felül teljesíts, azt meg pláne nem, hogy megfelelj nekem, vagy bárkinek! 

Azt szerettem volna, hogy lépj rá a saját utadra! Féltettelek... nagyon is féltettelek, hogy hogyan fogod megállni a helyed az iskolarendszerben, ebben az életben, lesznek-e barátaid? Sokszor aggódtam, vajon egy egy megoldandó feladattal... (szándékosan nem problémát írok) vajon megküzdesz-e majd. 

Egyetlen dolgot ...

 Nem vagy méltó ehhez a kislányhoz. Ezek voltak az utolsó szavaim a számára. És csak reméltem végre felfogja. Öt éve ő nem más, mint egy hang a telefon túl végén. Öt éve nem más, mint valaki, aki apa, aki azt mondja szeret, de akivel nem lehet már semmiről beszélni, hiszen öt éve nem része az életünknek, nem része az életének. A "szeretlek" szó jelen esetben nem más, mint egy szó... tartalom nélkül.

Öt éve nem láttuk őt, öt éve nem tudjuk merre jár... öt éve csak egy hang a telefon végén. Öt éve valaki, akivel valaha együtt éltem, öt éve valaki, aki olyan, mintha nem is lenne. Már nem része az életünknek. 15 év... 15 év kellett ahhoz, hogy végre békén hagyjon minket, hogy ne ártson, hogy ne árthasson nekünk.

Még ...

 Csak ülök, és gondolkodom az elmúlt napok eseményein. Paulo Coelho szerint, "Az élet sokféleképpen próbára tudja tenni az ember kitartását: vagy azzal, hogy nem történik semmi, vagy azzal, hogy minden egyszerre történik." Hát itt most történnek. ÉS csak kapkodom a fejem, és mosolygok. 

Végig gondolom az elmúlt hónapok történéseit... talán az elmúlt évek történéseit. Amikor összetörten, reményvesztetten álltam az életemben, és két választásom volt. Vagy feladom, és meghalok, vagy összeszedem magam, és megkeresem az utam, vagy megkeresem azt az utat, ami szépséget, reményt, álmokat tartogat nekem. 

Magam sem tudom, honnan vettem az erőt az induláshoz... de Isten, sors, Univerzum küldte nekem a segítőket, és elindultam valami ...

 Tíz fok van, és november vége. Mégis egyre aktuálisabb a nyári gumik cseréje. Már vagy úgy egy hónapja tervezem. Ma úgy döntöttem nem halogatom tovább, mert aztán a nyakamba esik a hó, és csodálkozhatok a létezésemnek, vagy rábízhatom magam az első gumisra pár tízezer forinttal drágábbért, mint egyébként lenne.

A kálváriám akkor kezdődött, amikor pár héttel ezelőtt az a gumis, akihez járok meglepett volna  kettő darab téli gumival aranyárban. Persze jöttek a magyarázások, ha kínait veszel... meg ha ilyet... meg, ha olyat...de úgy döntöttem a téli gumi vásárlást elnapolom... nincs az az élethelyzet, amiért én ennyi pénzért téli gumit vennék. 

ÉS akkor leltem egy gumi nagykert, ahol az ár töredékéért tudok, tudtam ...

 Napok óta őrlődtem, kételyek voltak bennem. Odáig jutottam, hogy már azt gondoltam szar anya vagyok. Elcsesztem. Én... senki más. Hiszen Ő egy az egyben az én nevelésem. Évek óta egyedül vagyok vele, az édesapja már régóta nem része az életünknek, se nagymamák, nagypapa ugyan van, de ő aztán végképp nem volt hatással a nevelésemre. Igyekeztem mindennek az ellenkezőjét tenni, mint amit az én szüleim tettek. Agresszió helyett a megértés, a szeretet és a bizalom volt a nevelési elvem. Sosem bűntettem, és nem akartam, hogy  a mai oktatási rendszer, ami egyébként is túlterheli a gyerekeket még inkább nyomás alá vonja a gyermekemet. 

Vagyis nem követeltem csak és kizárólag ötöst, nekem elég volt annyi, hogy tudjam mindent megtett a ...