A nagy keresés sikerrel járt. Végül is nem mi leltük meg Apollót, Apolló talált meg minket. És Pista bácsi. Márk felsegítette Pista bácsit Apolló hátára. A Drága nagyon tiltakozott... ő majd hazamegy.. lehet nem fiatal... de azért még képes gyalogolni.... és ekkor bebizonyosodott számomra, hogy Márk az emberek suttogója is. Végül is Pista bácsi beletörődött, hogy ma este, mint egy igazi úr lóháton fog hazaérkezni kedves kis otthonába. Márk még megérdeklődte, van-e tüzelője, étele, kell e segítség a számára. Úgy tette fel ezen kérdéseket, hogy Pista bácsi őszintén válaszoljon rájuk.... anélkül, hogy esetleg szégyenkezne, ha bármiben is hiányt szenved.  De az Univerzumnak hála Pista bácsinak volt mindene... még egy drága ...

Tehát nekiindultunk a szakadó hóban a kutatásnak. Márktól szerettem volna megkérdezni ilyen apróságnak tűnő dolgokat... hogyan kommunikálunk? Ha meg vannak a lovak, mit fogunk tenni? és megannyi kérdés kavargott bennem... de Márk esélyt sem adott ezek feltevésére. Mentem...követtem őt.... mert bíztam benne.... és jó érzés volt... bízni... és közben kértem az univerzumot, hogy óvjon meg minket. Az első nekifutásra 8 lovat sikerült megleljünk. Szakadt a hó, lefagytak a lábaim, és elképzelésem nem volt mennyit gyalogolhattunk... arról pedig, hogy merre is járunk... már végképp nem... ha szerettem volna is visszafordulni... lehetetlen lett volna... mert nem találtam volna vissza a tanyára.... nem is figyeltem az utat... csak mentem Márk ...

Van egy kedves barátom. Nem a klasszikus értelemben vett barát, de a megismerkedésünk pillanatában éreztem, egyszer még sokat fog nekem jelenteni. Amolyan példakép lett Ő nekem. Márk... a suttogó. Egy hónapja még én magam sem hittem, hogy a lovak világa egyszer még az én világom lesz. Akkor ismertem meg Márkot, a suttogót, aki szépen csendben éldegél Pesthez közeli birtokán, gyönyörű feleségével, négy gyermekével,  és álomszép lovaival. A szabad idomítás egyik mestere, és a lovak kiképzésében is az élen jár. Szépen csendben éli az életét... annyi csodát tesz nap, mint nap... nem veri nagy dobra, nem parádézik. Egyszerűen csak hálás az Univerzumnak, amiért ezt az életet élheti, és mindent szeretne megtenni, hogy ebből a sok ...

2014-es évemet meghatározta még egy nagyon fontos találkozás.

Ez az ember lett az én segítőm, amikor elindultam egy úton, amelynek végén egy álom megvalósulása vár.

Egyik pillanatról a másikra azt éreztem, nekem lovagolnom kell! Már nem merült fel bennem olyan, hogy miért? Miért most? Miért ennyi idősen? Egyszerűen a lelkem akarta! És az Univerzum összefogott, hogy segítsen a lelkemnek, és nekem.

Pár héttel ezelőtt tudatosult bennem, hogy a tudatalattimban mélyen eltemetve bennem volt egy félelem, a férfiaktól való félelem! Ezáltal, nem tudatosan, de mindent elkövettem, hogy ne engedjek be férfit az életembe. És az Univerzum ismét bebizonyította, hogy egy nagy varázsló. Egy férfi által kerültem a lovakhoz.... és egy férfi lesz ...

Azt mondják minden ember, akivel életed során találkozol, okkal lép az életedbe, és mindenki megjelenése áldás, mert tanít. Persze vannak, akik úgy gondolják, hogy a negatív tapasztalás, negatív tanulás, rossz, és felesleges, és ilyenkor van a harag, a gyűlölet.

Régen én is azt hittem. Az utóbbi egy évben figyeltem meg tudatosan a velük való találkozás által kapott tapasztalást. Még volt olyan, akivel szemben volt bennem, düh, harag. Mert nem értettem, miért jött az életembe. Mert nem értettem, miért akart a részese lenni, ha azután elment. Szavak nélkül, hátrahagyva az ürességet, és a kérdéseket, amelyeket nem volt kinek feltenni. Később értettem csak meg, hogy micsoda célja is volt ezzel a találkozással az Univerzumnak. ...

Sosem szerettem visszatekinteni az elmúlt évre! Sosem ünnepeltem az új évet, és a régit sem búcsúztattam. Egyébként sem szoktam búcsúzni... a búcsú, az elválás szomorúvá teszi a pillanatot! Valaminek a lezárása, már eleve negatív érzéseket kelt bennem.

De ez az idei év más! Most először tekintek vissza a mögöttem álló útra... és nagyon tetszik, amit látok, amit érzek. Békességet, hálát, és szeretetet. Ebben az évben annyi mindent sikerült véghez vinnem, mint eddigi életemben összesen. Olyan álmok megvalósításának útjára léptem, amelyekről nem is tudtam, hogy az álmaim!

Szeretem ezt az évemet, minden kihívásával, feladatával együtt! Eddigi éveimet a "túlélés" jellemezte! Oké.. ez is elmúlt... ennek is vége... ...

Szeretem a karácsonyt. Az ünnep hangulatát, a nyugalmat. És ebben az évben még kaptunk "két" napot ajándékba. Most mégis eljött az a pont, amikor már nem tudtam magammal, mit kezdeni. Tévét nem nézek, mégis próbáltam valamit keresni, hátha ki tud kapcsolni. A tél beköszöntével olyan hideg volt, hogy a szabadba semmi vágyam nem volt kimenni. Mentem volna, mégis visszatartott az otthon melege.

Embereket nem akartam magam köré. Néha szeretek magamban lenni, a gyermekemmel és az állataimmal. Nekem a szabadságot jelenti, ha itthon lehetek, szabad akaratomból, délután mégis olthatatlan vágyat éreztem... valahova EL! Elég volt most itthon öt napig. Gondoltam egyet, felhívtam Gábort, a lovarda tulajdonosát. Vasárnap van, este, nagyon hideg, ...

Gyermekem tegnap este nagyon koncentrált egy karkötő elkészítésére, amivel képes lesz varázsolni. Sokat dolgozott rajta. Mikor mondtam neki, hogy pihennie kellene és reggel majd újult erővel nekiállni eme műnek, csak annyit mondott "DE anya, én ezt még ma éjjel használni szeretném!" Már majdnem elkészült, amikor egy rossz mozdulatnál az egész széthullott. Sikerült meggyőzzem, hogy térjen nyugovóra, és majd megpróbálja még egyszer. Elkeseredett... nagyon... mert így éjjel nem használhatja... 

Ma egész nap ezen dolgozott... serényen... nem akarta feladni... de mindig az utolsó pillanatban történt valami, és kezdhette elölről... már nem dühöngött, nem volt mérges.... mindig újra és újra kezdte. Egyszer csak felém fordult. "Tudod ...

Rohanó világunkban egyre kevesebb idő jut önmagunkra, és barátainkra. Napok, hetek telnek el anélkül, hogy életjelet adnánk magunkról, vagy kapnánk a másiktól. Miközben a nap néhány lopott percében reménykedve nézzük a telefonunkat, jött e egy levél, vagy egy SMS attól, aki észrevétlenül is fontossá vált a számunkra. Kicsit csalódottan vesszük tudomásul, hogy ma sem érkezett semmit. Még egy egy ünnepnapon egy facebook üzenet, esetleg egy sms, de ezek is egyre ritkábbá válnak, majd a feledés homályába merülnek... mintha sosem ismertük volna a másikat, mintha sose mondtuk volna neki, hogy köszönöm, hogy az életem része vagy, és köszönöm, hogy szerethetlek.

Most nincs időm, mert dolgozom,...  most nincs időm, mert ...

Drága gyermekemnek Jézuska minden kívánságát teljesítette. Még a ki nem mondottakat is. Látott egy gyönyörű leopárd mintás ágyneműt. Nem mondta, hogy szeretné, de vágyakozva nézte. Még a haza felé úton is megjegyezte, hogy milyen jókat is lehetne aludni egy olyan gyönyörű ágyneműben. Csak mosolyogtam. Kicsi lányom egyébként is az utóbbi időben kiváló teremtőnek bizonyult. 

Még aznap délután lehetőségem lett, hogy Jézuska küldetésbe induljak. Gyermekem barátnőmnél maradt, miközben, mi édesanyák elindultunk, hogy a kívánságokat lehetőségünkhöz képest teljesítsük. Mindent sikerült beszerezni, amire drága kicsiny gyermekem szíve annyira vágyott. Nagyon hálás voltam ezért az Univerzumnak. Hogy ezt lehetővé tette ...