Itt állok az életemben, és csak kapkodom a fejem. Az elmúlt időben annyi minden történt velem, hogy még a létezésre sem volt időm, és a gondolkodásra sem, és a görcsölésre sem! Semmire sem. Fizikailag olyan szinten éreztem magam fáradtnak, hogy sokszor a dimenziót is keresnem kellett, amelyikben…

Alapvetően mindannyian a túlélésre vagyunk kódolva, még akkor is, ha ezt nem hisszük. Túl szeretnénk élni az életet, az életünket, megvárni, amíg felnő a gyermek, vagy felnőnek a gyermekek, vagy egyéb más célokat tűzünk ki magunk elé. Mert ott van bennünk a túlélésre való vágy. Bármennyire is bele…

Szeretem a csendet. Szeretem hallani a hangját. A csend hangjai... mindig megnyugtatnak. A régi életemben sosem hittem volna, hogy a csend a legcsodálatosabb dolgok egyike, amely körülölelhet. De ma nem szerettem a csendet. Ma valahogy más volt a csend, mint lenni szokott. Ma fojtogatott.…

Nehezen ébredtem. Mostanában nehezen megy az ébredés. Kinyitottam a szemem, és elhatároztam, hogy csak azért is mosolyogni fogok! "Ma egy csodás nap vár rám!" Ismételgettem magamnak egészen addig, amíg már valóban őszinte volt a mosolyom. A reggeli kávém elfogyasztása után következett a napi rutin.…

  Falak... védekezés. Falakat húzunk otthonaink, házunk, életünk köré... és falakat húzunk a lelkünk köré. Mert nem akarjuk, hogy bárki be- és kisétáljon rajta.  Nem félek. Miért is félnék? Hiszen annyi mindent túléltem már, annyi mindent megéltem már. Új életet kezdtem. Elengedtem mindent, ami…

A legtöbb ember keres valamit, amiben hihet. Én legalábbis így vagyok ezzel. Keresnem kellett valamit, ami erőt ad, akkor is, amikor a fizikai világban úgy érzem elvesztem. Isten (vallásos értelemben) mindig is jelen volt az életemben. De egy idő után elegem lett, hogy félnem kellett Istentől. Volt…

Véget ért egy újabb hét. Néha azon gondolkodom, hogy az idő olyan szél sebesen repül, hogy nem tudom utolérni. Régen, a régi életemben ólomlábakon járt. Sokszor, leginkább éjjelente azt hittem, sosem jő el a reggel. Az órák éveknek tűntek, amely idő alatt a gondolataim csapdájában nem lelhettem meg…

Késő délután volt. Egy csodálatos szombati nap után befordultam kicsiny otthonom utcájába. Megláttam őt... ott állt a kapumban. Az én nagy tanítóm, aki gyermekkorom óta jelen van az életemben, tanácsaival, szeretetével kísér utamon. Egy "véletlennek" köszönhetően találtam rá ismét, amikor több, mint…

Vannak kérdések... olyan kérdések, amelyeket nem szoktunk feltenni magunknak. Nem tesszük fel... mert félünk a választól... vagy, mert nem tudjuk a választ. Vajon a "Ki vagyok én?" kérdésre tudnánk válaszolni? Képesek lennénk elmondani, megfogalmazni, kik is vagyunk? És nem azt felelni rá, aminek,…

  Volt egy életem. Egy régi. Ahol nem ismertem mást, mint a négy falat, ahol a legtöbb embernek csak addig voltam a barátja, amíg hasznot húzhatott belőle. Amikor nem voltak álmaim, nem voltak vágyaim. Éltem, mert élnem kellett, mert tudtam, ez a világ többet rejt magában, mint amennyit eddig…