Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Antoine de Saint-Exupéry.
Csak állok az életemben és nézem azt a csodát, amiben részem lehet. És közben azon gondolkodom, hogy életünk lapjai, hogyan is állnak össze egy gyönyörű történetté. Vannak fejezetek, amelyek…
Ez lenne a boldogság? - kérdezte tőlem. Szeme csillogása számomra megadta a választ. De ő nem ezt látja. Ha belenéz a tükörbe látja ráncait az arcán, amelyek az elmúlt évek alatt csak sokasodtak. Ha belenéz a tükörbe, csak fáradt, táskás szemeket lát. Ha belenéz a tükörbe.... azt látja...…
Fáradtnak tűnsz! - ezek voltak az utolsó szavai hozzám. Már rég nem beszéltünk. Túl rég. Már nem is beszéltünk. Csak voltunk egymásnak, és ez mégis többet jelentett mindkettőnknek bárminél. Tudtuk, hogy van a másik. És ennyi elég volt.
A megismerkedésünk épp olyan érdekes volt, mint a…
Nézem őt. Már nem csillog a szeme. Ahogy nézem arcát, amelyen az elmúlt évek nyomott hagytak, csak azt érzem, feladta. Ő már feladta. Ő úgy érzi, nincs miért álmodni. Megkeseredett. Elkeseredett. Megszorítom a kezét, és elindulunk a nagy utazásra. Visszamegyünk gyermekkorunk helyszínére.…
Nézem az arcomat. Fáradtnak tűnök, fáradt vagyok. Nézem a szemem alatti ráncokat. Megöregedtem. Észrevétlenül elszálltak az évek. És én elfáradtam. Belefáradtam.
Belefáradtam a 15 év házasságba, az abból való menekülésbe, a mindent hátrahagyásba, az elölről kezdésbe.
Elfáradtam. Elfáradtam az…
Az életnek vannak gyönyörű pillanatai, és vannak kegyetlenek. Csak telnek szépen csendben életünk napjai, és közben történnek az események. Van, hogy merünk álmodni! Van, hogy remélünk annyira, de annyira. Talán most sikerül. Talán végre teljesül! Talán végre ma beteljesül! ÉS csak reménykedünk.…
Szeretem a vasárnapokat. Lelkiismeret furdalás nélkül pihenhetek akár délig. Pihenhetnék, de amióta egy Drága ló úgy döntött szeretne a mi lovunk lenni, a hétvégék sűrűek, és úgy eltelnek, hogy vasárnap este csak azt veszem észre, hamarosan kezdődik egy új hét, és én még a mostanit sem zártam…
Hazafelé tartottunk az iskolából. Akkor épp a Putyin látogatás lázában égett az ország, vagy inkább bosszankodott. Tavaly láthattuk az elnöki különgépet (vagy valamelyiket a háromból) landolni, illetve voltunk olyan szerencsések vagy pechesek, hogy beleszaladtunk a konvoj útvonalába, aminek az…
Talán az energiák, talán a január? Magam sem tudom. Nem leltem az életemben a szépet, tele voltam félelemmel és aggódással, és ez szépen csendben belopózott életem minden megélt percébe. Féltem és rettegtem, talán attól, hogy nagyon közel kerültem, hogy elveszítsek mindent, ami itt a fizikai…
Telnek a napok csendesen. Az elmúlt időszakban megtapasztalhattam.... megint,... milyen az, amikor az ember közel kerül ahhoz, hogy elveszítsen valamit, ami fontos neki. Hosszú hosszú időn keresztül természetes volt, hogy van. Ugyan gondosan ápoltam, de nem gondoltam, hogy elveszíthetem. Aztán egy…