Napok óta őrlődtem, kételyek voltak bennem. Odáig jutottam, hogy már azt gondoltam szar anya vagyok. Elcsesztem. Én... senki más. Hiszen Ő egy az egyben az én nevelésem. Évek óta egyedül vagyok vele, az édesapja már régóta nem része az életünknek, se nagymamák, nagypapa ugyan van, de ő aztán…
Telnek a napok. A tél megérkezett, közben láthattunk szuperholdat is. Egyedül nevelem a gyermekem, ami azzal jár, hogy nincs egy férfi...de még csak ahhoz hasonló jelenség sem, aki, ha elromlik valami a háztartásban, legalább úgy tenne, mintha megpróbálná megjavítani, vagy kezébe véve a dolgokat…
Társadalmi körképem következő fejezete arról szól, mennyire másként is zajlik az élet egy nem is oly távoli országban... bejárónőként. Magyarországi tapasztalataimat ITT olvashatják.
Be kell valljam, nagyon szerettem ezt a bejegyzést. Olvassák olyan szeretettel, mint ahogyan készült.
Gabit hosszú…
Korán ébredtem. Dolgoznom kell. Mosolygok. Mosolygok valakin, aki én vagyok. Azon a valakin, aki annyira, de annyira képes hinni dolgokban. Igaz szerelem, emberi jóság, becsületesség, őszinteség, és egyéb a mai világban már nem is annyira divatos dolgokban. Hinni. De vajon hol ér véget a hit, és…
Az elmúlt három hónapot azzal töltöttem, hogy bejárónőnek álltam. Az érdekelt, a különböző társadalmi rétegek, hogyan bánnak velem, ha eme munkából kell, hogy fizetésem legyen. Megdöbbentő, vicces, szánalmas, érdekes... ezek, amelyek a leginkább eszembe jutnak eme három hónapról.
Még…
Vezetek. Némán. Most még a gondolataim is elhalkultak. Nézem az utakat, ahogyan a szél beterítette falevelekkel azokat. És azon gondolkodom, milyen észrevétlenül érkezett meg az ősz. Szépen, halkan. Az egyik pillanatban még nyár volt, ezer ágra sütött a nap, a következő napon már az időjárás is…
Nem tudom társadalmi jelenség-e, nem tudom, hogy ez vajon csak ránk magyarokra jellemző-e... semmit nem tudok. Annyit érzek, hogy fáj a szívem, és a lelkem. Mert a tapasztalások, amelyeken most ismét keresztül megyek fájnak, és feltépik a régi sebeket. Életem folyamán nagyon kevésszer érezhettem…
A hétköznap a piacokon mindig rejteget valami bájt, szépséget. Ilyenkor nincsenek tömött sorok, ideges emberek. Meghallgathatsz a zöldségesnél állás közben egy két receptet, akár le is írhatod, hiszen mindenki így cselekszik a sorban, beszélgethetsz az előtted állóval, aki azért vesz piros színű…
MTI Fotó: Kovács Tamás
Kislányként önfeledten néztem az Olimpiát. Nekünk még Darnyi Tamás, Egerszegi Krisztina voltak a hőseink. Olyan fantasztikus érzés volt szurkolni nekik, látni őket az olimpiai dobogó legfelső fokán. Sosem dédelgettem sportolói karrier álmokat. Sosem hittem, gondoltam, hogy…
Nézem őket. Lassan elindul a csapat. Fáradt vagyok.... mégsem érzem tehernek ezt az egészet. Szeretek itt lenni, szeretek velük lenni, szeretem hallani, ha nevetnek, és szeretem látni őket, hogy van egy közös szenvedélyük, amely sodorja őket bárhová is az élet, örökre összetartja majd a csapatot.…