Néztem őt. Öreg volt, remegett egész testében. Már elmúlt száz éves. Arra kért vigyem el a múltjába. Szerette volna még látni a szülői házat. Szerette volna még látni azon kis utcákat, ahol felnőtt. Ha még meg vannak egyáltalán. Sok sok évtizede már, hogy elhagyta szülőfaluját, és sosem tért vissza.…
A csontomig hatol a jeges szél. "Már megint nem készültem fel eléggé." Morgok magamban, magamnak. Most nagyon vágyom a meleg otthonomba... nagyon. Későre jár, hosszú nap ér talán nem is oly soká véget. Fázom... nagyon... egész nap fáztam. Hideg van... haza szeretnék menni, ahol már vár a jó meleg…
Elakadtam a bürokrácia útvesztőjében. Végső megoldásként a belvárosba kellett menjek, hátha ott orvosolni tudják a megoldandó feladatomat. Sosem megyek a városba kocsival. Leteszem az autóm egy P+R parkolóba, aztán irány a metró. Most is így tettem. Bár kora délelőtt volt, meglepett a tömeg. Azt…
A hétköznap a piacokon mindig rejteget valami bájt, szépséget. Ilyenkor nincsenek tömött sorok, ideges emberek. Meghallgathatsz a zöldségesnél állás közben egy két receptet, akár le is írhatod, hiszen mindenki így cselekszik a sorban, beszélgethetsz az előtted állóval, aki azért vesz piros színű…
Rohan a világ. Rohan az idő. És a rohanó világunkban a rohanó idő alatt nincs időnk semmire. Sem magunkra, sem másokra. Még észre sem vesszük, és már megint hétvége... majd egy újabb szempillantás, és már ennek is vége... Az idő csak rohan... pedig néha annyira szeretném visszafordítani. Még egy…
A napok rohannak. Még szinte el sem kezdődött, mégis hamarosan véget ér a nyári szünet. Lassan kezdetét veszi a hétköznapi rutin. Korán kelés, felelések, dolgozatok... és a harcok... amikor gyermekek harcolnak gyermekek ellen... és szülők szülők ellen. A Te gyereked nem hagyja békén az én…
Visszatértem az életbe... a saját életembe. Szeretem ezt az életet. Napok óta nem hagy nyugodni egy gondolat. Elmentem orvoshoz. Messziről kerülöm őket, most mégis elmentem. Jól érzem magam, nem ez vezérelt, hogy meglátogassam őt. Mikor megkérdezte hány éves vagyok, akkor szembesültem igazán, hogy…
Néztem őt. Itt állt előttem, idegenként. Rájöttem, hogy sosem ismertem igazán, mint ahogyan ő se engem. Magabiztos volt, flegma... és meglepődött. Más várt. Mint ahogyan én is. Annyi mindent akartam neki mondani, annyi mindent a fejéhez vágni. De már nem számított. Láttam rajta, hogy nem érti. Nem…
Késő éjjel volt. Megérkezett a vihar. Szobámba hallgatom az esőcseppek hangját a nyitott ablaknál. Egy egy villámlásnál kivilágosodik a szoba, szürreális képet festve a helységről. Hallgatom a dörgéseket. Emlékszem gyerekkoromban minden villámlás után azt számoltuk, mennyi idő múlva halljuk meg a…
Csak ülök csendben a kertemben. Üresnek érzem magam. Üresnek és fáradtnak. Valahogy minden más. Olyan, mintha egyetlen pillanat alatt változott volna meg minden. ÉS nem a jó irányba. Az az érzés van bennem, "Én nem ezt akartam!" Csak szívom a cigarettámat, miközben nézem, ahogyan az állataim…