Ülök a teraszomon. Csak potyognak a könnyeim. Fáj... minden... nagyon. Egyik cigarettát gyújtom a másik után. Erős vagyok... nem sírok... de nem tudok megálljt parancsolni a könnyeimnek. Szívem és lelkem sír. Sirat mindent. Az életet, a búcsúzást, a múltat, az elengedést, az álmaimat, a…
Késő éjjel volt. Nem jött álom a szememre. Hosszú nap volt mögöttem. Hosszú és fárasztó. Pihenni szerettem volna, mégsem tudtam. A gyermekem már álomországban járt. A ház elcsendesült. Minden nyugovóra tért. Csak én nem tudtam lehunyni a szemem, hogy végre lezárjam ezt a napot. Sétálni indultam.…
Vannak az életben találkozások, amelyek hosszú időre nyomot hagynak az emberben, és vannak olyanok, amelyekről azt hisszük, egy életre sebeket ejtenek a szíven. Az új életem tele van nagy találkozásokkal. Csodálatos találkozásokkal. A régi életemben is voltak nagy találkozások, amelyekért , mint…
Indulni készültem. Kavarogtak a gondolatok a fejemben. Édesanyámmal 10 év után vettem fel a kapcsolatot újra. Nem éreztem előtte, hogy beszélnünk kellene. Illetve, dehogynem! Hányszor, de hányszor éreztem azt, hogy szükségem lenne rá. Kellene ő nekem, hogy itt legyen, hogy velem legyen, hogy…
Emberek vagyunk, létezünk, élünk.... és a legtöbben elmondhatjuk magunkról... van egy múlt a hátunk mögött. Egy múlt, amelyről azt hittük, már letettük a terheket, már megszabadultunk az árnyaitól... egy múlt, ami már elmúlt, amiről azt gondoljuk, nem vet árnyékot a jelenünkre. Hiszen már nincs. És…
Mindig voltak barátaim. Vélt barátaim. Akiknek csak addig voltam fontos, amíg az érdekük úgy szolgálta. A régi életemben ez már szinte természetes jelenségnek számított. Amikor kellettem ott voltam, amikor nekem kellett volna, hogy megfogja valaki a kezem, hiába néztem körbe az életemben, senki nem…
Változunk. Mindannyian. És mindannyiunknak van múltja. Mindannyian megéltünk, és átéltünk dolgokat. Vannak közöttünk olyanok, akiket szinte megbénít a saját múltja. Akik még mindig valaminek a fogságában élnek... valaminek, ami rég elmúlt... de még mindig árnyat szór a jelenre, megbénítva ezzel a…
Elfáradtam... nagyon... mégis olyan jóleső fáradtság volt ez. A lelkem boldog volt, szárnyalt, csak a fizikai testem érezte a fáradtságot. Jó volt érezni. Több órát lovagoltam. Kinn a természetben az elmém teljesen kiürült. Szeretem ezt az érzést. Nagyon szeretem. A délutáni felhőszakadást követően…
Fáradt voltam, nagyon. Elvesztem a rohanásban, elvesztem az életemben. Bármennyire is szerettem volna, nem tudtam utolérni magam. Úszott a lakásom, úszott az életem. Napok óta hajnali kettő óra felé hajtom álomra a fejem, és már hajnalban kezdetét veszi a nap. Pihenni szerettem volna... aludni...…
Napok óta fájt a hátam, a csípőm, és az összes izmom... mind egyszerre és külön külön is. Nem tudtam, hogy a lelkem mit is akar nekem ennyire de ennyire jelezni? Mi az, ami ennyire bántja? Mi az, amiről azt hiszi, csak így tudja elmondani nekem? Megelégeltem. Megelégeltem, hogy nem vagyok képes egy…