A csontomig hatol a jeges szél. "Már megint nem készültem fel eléggé." Morgok magamban, magamnak. Most nagyon vágyom a meleg otthonomba... nagyon. Későre jár, hosszú nap ér talán nem is oly soká véget. Fázom... nagyon... egész nap fáztam. Hideg van... haza szeretnék menni, ahol már vár a jó meleg…
Lassan véget ér a nap. Nyugovóra tér a város, és én is. Bár még mindig gondolkodom egy mondaton. Mélyen megérintette a lelkem és szívem. Vannak gondolatok, amelyekkel nagyon is egyet tudok érteni, és vannak, mint jelen esetben ez a mondat is, amivel nem tudok, mit kezdeni. Igaz lenne? Tényleg így…
Nem tudom társadalmi jelenség-e, nem tudom, hogy ez vajon csak ránk magyarokra jellemző-e... semmit nem tudok. Annyit érzek, hogy fáj a szívem, és a lelkem. Mert a tapasztalások, amelyeken most ismét keresztül megyek fájnak, és feltépik a régi sebeket. Életem folyamán nagyon kevésszer érezhettem…
2014-es év volt a vízválasztó az életemben. Addigra olyan megállíthatatlanul száguldottam a szakadék felé, hogy két választásom volt. Vagy megállok, és gyökeresen megváltoztatok mindent, ami az addig létezésemet jelentette, vagy egyszerűen megyek tovább… és vége lesz… sokkal hamarabb, mint…
Beköszöntött az ősz... elkezdődött az iskola. És elkezdődtek a rutinszerű hétköznapok. A korán kelés, a kötött programok... mindaz, amitől, ha csak pár hónap erejéig is, de megszabadulhattunk. Élvezve a szabadságot, az "azt csinálok, amit akarok" életérzést. Ennek most vége. Ha van kedvünk, ha…
Késő este volt. A levegő hűvössége már érzékelteti, hogy bizony beköszöntött az ősz. Szeretem ezeket az estéket. A csillagok az égen, mintha új álmokat, reményeket, és hitet adnának, az éjszaka csendjében csak a tücskök hangját lehet hallani. Ültem a teraszomon. Kiürült az elmém, elcsendesedtek a…
Végre hétvége. Végre lelkiismeret furdalás nélkül pihenhetek otthonomban, kicsinyke házamban, amit annyira szeretek. Ami annyira én vagyok. Mindig örömmel térek haza. Végre van otthonom, ahol én, a gyermekem, és az állataim is biztonságban vagyunk. Sokáig élveztem ágyam vendégszeretetét. Délre…
Késő éjjel volt. Megérkezett a vihar. Szobámba hallgatom az esőcseppek hangját a nyitott ablaknál. Egy egy villámlásnál kivilágosodik a szoba, szürreális képet festve a helységről. Hallgatom a dörgéseket. Emlékszem gyerekkoromban minden villámlás után azt számoltuk, mennyi idő múlva halljuk meg a…
Gyerekkoromban állandóan tanultam. Csak és kizárólag a tanulással foglalkoztam. Nekem nem volt más választásom, nem lehetett más választásom, mert édesanyám kellően megtorolta a nem ötös osztályzatot. Már két héttel a felmérők, témazárók előtt véresre rágtam a körmöm, mert nekem meg kellett felelnem…
Vannak napok, amikor minden olyan nehéz. Fáradtnak éreztem magam. Nem csak a testem, a lelkem is mérhetetlen fáradtságot érzett. Talán az elmúlt pár hét betegségei, amelyek miatt ezt éreztem? Vagy talán néha az életünkben le kell üljünk egy kicsit, és megpihenni? Akkor is, ha látszólag nem is…