Ülök a barátnőm könyvbemutatóján: Telt ház van. Barna Berni The One... A könyv. Már a címe is sokat mondó, és ha nem is az elejétől, de aztán kísérhettem a könyv sorsát, útját, ahogyan a gondolatokból összeállt valami, ami reményt adhat, ami útmutatást nyújthat mindazoknak, akik keresnek valakit, vagy valamit... a válaszaikat... a kérdéseikre.. olyan kérdésekre, amelyeket talán fel sem kellett volna tenniük. De mi emberek ilyenek vagyunk. Örökkön örökké keressük a válaszokat.

Istenem... hányszor ültem én is, és vártam a válaszokat. Kiabáltam, sikítottam, hogy valaki segítsen... valaki mondja meg! De nem érkeztek a feleletek. Ezért elindultam, hogy megleljem azokat. Elindultam egy hosszú utazásra, amely még most sem ért ...

 Egy szokásos hétköznap reggel. Korai ébredés. Még sötét van. Nézem az ablakból az ébredező utcát. A szomszédom már indul dolgozni. Beteszem a tejet a mikróba melegedni. Elkészítem a kávémat. Már nem iszom napi öt hat kávét, de a reggeleimhez még hozzátartozik a frissen főtt, gőzölgő kávé illata. Kezembe fogom a csészémet, és leülök. Átgondolom napi teendőimet, miközben nézem a késő őszi reggelt. Olyan csodálatos színei vannak az ősznek. Gondolataimból a mikró pittyegése hozz vissza a reggelbe. 

Már az iskolánál vagyunk. Még kicsi lányom után kiabálok: "Szeretlek!" Ő csak mosolyog, int felém, és elindul az iskolába. Már nincs puszi, már nincs ölelés. Azon gondolkodom, mikor nőtt fel? Az évek észrevétlenül szálltak ...

[caption id="attachment_1257" align="alignnone" width="574"] Ferenczy Károly A festőnő[/caption]

Megérkezett az ősz. A reggelek egyre hűvösebbek, a nap egyre később ébreszti a Föld lakóit. A természet lassan pihenni készül, olyan csodás színeket rajzolva a tájnak, amelyeket a legcsodálatosabb festőművészek is csak ámulva néznek. Sétálok a semmibe. Csendre, békére, nyugalomra vágyom. A természet megadja nekem mindazt, ami a rohanó világunkban eltűnni látszik. 

Szorosabbra húzom kabátomat. Reggel van... kora reggel. A gyermekek már iskolában, a legtöbben már munkában. Én sétálok. Sétálok a természetben, mintha egy másik világban járnék. Nézem az ősz csodálatos színeit, hallgatom a csendet, és szívem és lelkem békére lel. 

...

 Korán ébredtem. Dolgoznom kell. Mosolygok. Mosolygok valakin, aki én vagyok. Azon a valakin, aki annyira, de annyira képes hinni dolgokban. Igaz szerelem, emberi jóság, becsületesség, őszinteség, és egyéb a mai világban már nem is annyira divatos dolgokban. Hinni. De vajon hol ér véget a hit, és mikor jön el az a pont, vagy hol van az a pont, amikor az egész dolog, csak önámításba megy át?

Valahogy manapság már természetes, hogy vannak, akik hisznek Istenben, Isten létezésében, és vannak, akik spirituális úton haladva hisznek valami másnak a létezésében, amely azonban mégis szorosan köthető Istenhez. ÉS ezen dolgok vagy békében megférnek egymás mellett, vagy átmennek egymás meggyőzésébe, kinek is lehet, vagy kinek van igaza, miközben ...

 Egy nő életében talán a legboldogabb pillanat, amikor szíve alatt egy másik kicsi szív dobog. Van némi aggódás, "remélem minden rendben lesz", de az ember elhessegeti a negatív gondolatokat, és készül életének legnagyobb változására.

De mi történik akkor, ha nem egy, hanem egyszerre három kicsi szív dobog? Ismerjék meg Kata, Gyuri, és három kis küzdő lélek, Kata, Natasa, és Vanília életének meséjét, a küzdelemről, a félelemről, az aggódásról! Egy igaz történet, kitartásról, erőről, élni akarásról, a szeretet csodájáról. 

Egy anyuka szavai következnek élete egyik legnehezebb időszakáról.

"Mint mindenki más én is azt gondoltam hogy várandósnak lenni a világ legszebb dolga, sok örömmel vonzó kismamaként! Az első ...

 Nem számít a külső.... Akit érdekelsz, az a belső értékeidet fogja nézni.... stb. stb. Igen... ez akár igaz is lehetne. Lehetne. De sajnos manapság nincs így. Mert valljuk be őszintén, mi nők is szívesebben találkozunk olyan férfival, aki "jól" néz ki, bár ugyan van az a mondás, ha egy férfi egy fokkal szebb az ördögnél, az már jó. De azért egy kicsit ennél több kell, vagy több kellene nekünk.

Pár nappal ezelőtt fodrásznál jártam. Elhatároztam, hogy racionális változásokat hajtok végre a külsőmön... vagyis csak a hajamon. Akik ismernek tudják, nem kifejezetten érdekel, hogy hogyan is nézek ki. Persze, azért arra ügyelek, hogy ne elhanyagolt külsőm legyen, de ennyiben ki is merül nálam ez a kérdéskör. Például lelkiismeret ...

 Közmunkásnak álltam. Nos, nem azért, hogy állást foglaljak, hogy van- e értelme ennek az egésznek, vagy esetleges visszaéléseket leplezzek le, hanem szerettem volna megtudni, az emberek hogyan bánnak velem, ha ezt a munkát végzem! Hát... nem azt kaptam, amire számítottam! Ezen én lepődtem meg a legjobban! 

Már a "munka" leszervezése sem volt egyszerű. Nem úgy van az, hogy Te fogod magad, és csak úgy közmunkásnak jelentkezel. Szerencsére leltem egy lelkes polgármestert, akit felkereshettem szándékommal, kihangsúlyozva, hogy engem az emberi oldal érdekel, semmi mást nem szeretnék írni ezzel kapcsolatban. Fontos volt, hogy olyan helyen dolgozzak, ahol sok emberrel, esetleg még ismerőssel is találkozhatok. 

A polgármester első ...

 Az elmúlt három hónapot azzal töltöttem, hogy bejárónőnek álltam. Az érdekelt, a különböző társadalmi rétegek, hogyan bánnak velem, ha eme munkából kell, hogy fizetésem legyen. Megdöbbentő, vicces, szánalmas, érdekes... ezek, amelyek a leginkább eszembe jutnak eme három hónapról. 

Még pályakezdőként pénztáros voltam egy nagykereskedelmi áruházban. Akkor is hihetetlen volt a számomra, hogy öltönyös, magas beosztású, esetleg vállalkozók miként képesek kivetkőzni önmagukból, ha egy pénztárossal állnak szemben, és mennyire semmibe is tudnak venni minket, mint embert. Érzékeltetik, hogy ők a társadalmi ranglétra igen magas fokán állnak, ellentétben velünk, akik csak "pénztárosok"! Szerencsére nem sokáig dolgoztam ezen a ...

 Napok óta ez a történet jár az eszembe. Egy igaz mese egy emberről, aki 25 éve él Magyarországon, orvosként dolgozik ő is, és a felesége is. ÉS most, mint oly sokan mások a gyűlölet céltábláivá váltak. Ezt mégis olyan szeretettel, és nyugalommal viselik, ami példaértékű lehet sokunk számára.

Kora reggel volt. Egy másik kerület kormányablakához kellett menjek ügyeket intézni. A kerületünkben lévő bezárt hosszú hosszú hónapokra. A reggeli csúcsforgalomban nehéz volt az előrejutás. Mégis türelmes voltam. Nem szerettem volna mást, csak végre pontot tenni egy hetek óta húzódó ügyem végére. 

Meglepetésként ért, hogy azonnal leltem parkolóhelyet. A következő kellemes csalódás akkor ért, amikor belépve az épületbe, nem ...

Manapság elég sokszor belebotlani a neten olyan írásokba, ahol férfiak, és nők magyarázzák, miért is szinglik még, egymást hibáztatva. Aztán ahogy lenni szokott, a hangosabb tábor békében hátradől, hogy akkor nyert. 

Talán nem egymásban, vagy a másik félben kellene keresni a hibát. Talán nem. Persze, mindenkinek szíve joga ezt tenni. Érdekes írások ezek mindenképp, ha másra nem, hát az olvasótábor növelésére biztosan alkalmasak. 

Férfiakkal dolgozom. Ez az én nagy szerencsém. Dolgoztam már nőkkel is összezárva. Szörnyű volt. Az állandó furkálódás, a folyamatos veszekedések. Ha valakivel összevesztél, ő még fél év múlva is azon gondolkodott, hogyan is állhatna bosszút. Az állandó pletykálkodásról már nem is ...