Felolvastak nekem egy csodálatos történetet.  Buda László írása Találkoztam egy megvilágosodott emberrel (vagy elmebeteggel?)

Gyönyörű gondolatok. Gyönyörűek és egyben félelmetesek. Egy férfiről, egy fiúról szólt, aki boldog volt. És semmi mást nem szeretett volna, mint ebből a boldogságból adni mindenkinek. A lehető legtöbb embernek. Skizofréniával diagnosztizálták, és zártosztályra került.  "Három hetet töltött benn. Ennyi idő kellett – mint mondta –, hogy a szívében égő tábortüzet hamuvá oltsák. Nem ment azonnal. Az első két hétben, mikor jött a nagyvizit, annyit felet a „Hogy van?” kérdésre, derűt sugárzó arccal: – „Boldog vagyok!”. És így is érezte.

A harmadik héttől azonban már nem volt boldog. ...

Társasjáték, társasjátékok. Már gyerekkorunkban is játszottunk. Azzal a különbséggel, hogy akkor valakinek nyerni kellett. A felnőtt fejjel játszott társasjátékokban pedig valójában nincsenek nyertesek, csak vesztesek vannak. Úgy veszít mindkét fél, hogy az egyik győztesnek véli magát. 

Az emberi kapcsolatokban számomra fontos az őszinteség. Még akkor is, ha néha bántó tud lenni egy egy mondat. De igenis kellenek azon emberek körém, akik őszintén el tudják nekem mondani, mit gondolnak az adott helyzetről a létezésemben. Mert van amikor szükségem van a meglátásukra, a gondolatukra. Mert néha oly szinten képes vagyok magam elbizonytalanítani, hogy kellenek a barátok. A barátok, az igaz barátok, akik kiutat mutatnak nekem, amikor elmém ...

Túl vagyok a nap nehezén. Délután négykor jelenésem volt a bőrgyógyászaton. Gyerekkorom óta sok az anyajegyem. Az internetnek köszönhetően folyamatosan árad felénk a félelem keltés a melanomával kapcsolatban. A családomban generációk óta jelen van a rák.... mint betegség. Anyai nagymamám, nagypapám, és apai dédmamám is rákban haltak meg. Édesanyámnál évekkel ezelőtt diagnosztizálták a tüdőrákot. Még velünk van, még közöttünk van, de már nagyon elhatalmasodott rajta a betegség. Küzd... nem adja fel... bár a kezeléseket elutasította. Mert bármennyi ideje is van a földön, azt szeretné még közöttünk leélni, és nem kórházban magatehetetlenül. Fájdalmai vannak... sokszor mondja... ezt mégsem azért, hogy sajnáljam, vagy ...

Sosem voltam egy bulizós fajta. Valahogy idegennek éreztem magam a társaságban. Mindig az volt az érzésem: Nem nekem valók, az ilyen helyek. Persze ifjú lánykoromban még egyszer kétszer részt vettem tini discon, majd később egy egy igazi éjjeli szórakozáson, de sosem éreztem hozzám közelinek az ilyen eseményeket. Aztán ahogy lenni szokott, férjhez mentem, és innentől kezdve a külvilággal való minden nemű kapcsolatom megszűnt. Bár ezen történéseket nem sírtam vissza. Sőt, ha akadt egy egy alkalomra meghívás, volt miért elutasítanom. Aztán életem megváltoztatásával, megváltozott sok minden körülöttem.  Szabad lettem, és magam dönthetem el, mihez is kezdek a szabadságommal. 

A mulatós zenével ki lehet üldözni a világból. ...

Évekkel ezelőtt történt. Emlékeimben és fényképeim között kutatva ráleltem a pontos dátumra is. 2013 decembere. Nehéz időszak volt az életemben. Nagyon nehéz. Fél úton voltam a régi életemből az új felé, tele kétségekkel, félelmekkel. Elindultam egy ismeretlen világba, mert már a régi életemben nem maradhattam. Már halott volt a lelkem, és még nem éledezett. Tettem a dolgom, tettem, amit tennem kellett. Reggel felébredtem, elvittem a gyermekem az iskolába, elmentem dolgozni. Vonszoltam magam az utamon. Négykézláb másztam. Kerestem a reményt, kerestem az erőt, magamban. Kerestem valamit, ami értelmet ad mindennek. Szétestem. Szét voltam esve. Nehéz időszak volt ez a számomra. Nagyon nehéz. Az addigi segítő kezekről kiderült, ...

A 21 században adott minden eszköz a kezünkben, hogy boldogok lehessünk, hogy elsajátítsuk a boldogság érzését. Elég csak felmenni a facebookra és tömérdek idézet "segít" nekünk ebben. Hogyan legyünk pozitívak? Hogyan éljük az életünket? És jönnek a tanácsok ezrével. És az idézetek. Coelho-tól Oravecz Nórán keresztül Csernus Imréig. Idézetek tárháza áll a rendelkezésünkre. Nagy életigazságokkal! "Légy boldog!" "Változtasd meg az életed!" "Az életed csak a Te kezedben van!" stb. stb. Sokszor már túl adagolódom. Nagyon... Elegem van ezekből a spirituális, álspirituális igazságokból, féligazságokból. 

Igen... én is tudom, mit és hogyan kellene tegyek. Csak sokszor pont a cselekvés az, ami oly nehezen megy. Vagy éppen az, ...

Volt egy régi életem. És lett egy új. Mert eljött az a pont, amikor már nem bírtam tovább, úgy élni, ahogyan addig.  Két választásom volt... maradni, és meghalni... vagy elindulni egy ismeretlen élet felé..... Neki indultam. Nem tudom, hogy honnan és miből szereztem az erőt... talán Isten, Sors, Univerzum küldte nekem. És felálltam... felálltam a padlóról, amelyen már oly régóta feküdtem. Elhagytam a kilátástalanságot, az érzelemmentességet, a terrort, a létezés nélküli életet. Elindultam. Mert éreztem ott legbelül a szívem mélyén, hogy lennie kell egy szebb életnek... egyáltalán lennie kell egy életnek... és hittem, ott a lelkem legmélyén, hogy van még, ami vár rám. Mert nem szólhat csak erről az élet. Az elnyomásról, a ...

Nehezen ébredtem. Mostanában nehezen megy az ébredés. Kinyitottam a szemem, és elhatároztam, hogy csak azért is mosolyogni fogok! "Ma egy csodás nap vár rám!" Ismételgettem magamnak egészen addig, amíg már valóban őszinte volt a mosolyom. A reggeli kávém elfogyasztása után következett a napi rutin. Gyermekem ébresztése, majd indulás az iskolába. A parkolóban mindig nézem, ahogy közelít az iskola bejáratához. Mosolygok most is. Lassan lépdel, nagyon lassan, mintha soha sem akarna odaérni ahhoz a kapuhoz. Már nem látom szememmel, indulok haza, hogy folytatódjék a nap. Egy baleset szakítja meg utam. Állok, és nézem, ahogyan a tűzoltók segíteni próbálnak a sérülteken. Nézem őket, és azon gondolkodom, vajon, mi járhat ilyenkor a fejükben. ...

Falak... védekezés. Falakat húzunk otthonaink, házunk, életünk köré... és falakat húzunk a lelkünk köré. Mert nem akarjuk, hogy bárki be- és kisétáljon rajta. 

Nem félek. Miért is félnék? Hiszen annyi mindent túléltem már, annyi mindent megéltem már. Új életet kezdtem. Elengedtem mindent, ami régi... és  építettem egy világot, amelyben minden annyira rendben van. Nagyon. Ahol mosolygunk, nevetünk, szeretünk, álmodunk, és valóra váltjuk az álmainkat. Az én világom... ahol otthon vagyok. Ahova csak az léphet be, akit beengedek, és már nem számít a rokoni kapcsolat. Semmi sem számít... csak az, hogy akit beengedek ebbe a világba... igaz barát legyen. Most már tudom, mit jelentenek eme szavak. Igaz barát. 

Aztán egyszer csak ...

Újra kell gondolnom.... a barátság fogalmát... ismét... Az új életemben elmondhatom, hogy vannak barátaim.... a régi életemben is voltak... csak a régi életem barátai addig voltak a barátaim, amíg érdekük fűzte hozzá. Amíg előnyt tudtak kovácsolni abból, hogy részei az életemnek... aztán eltűntek... és még űrt sem hagytak maguk után. Mégis hálásnak kell lennem, hogy voltak ők, mert így már tudom, milyen embereket is kell merőben elkerüljek az új életemben. Illetve, már el sem kell, hogy kerüljem.. mert szerencsére, már nem vonzom be a hozzájuk hasonlókat... 

Van, amikor az ember életében elindul a lavina... és nincs semmi, ami megállíthatná... Nálam elindult... olyan erővel, és olyan gyorsan, hogy még reagálni sem volt időm. ...