Nézem a pénztárcámat. Számolok. Számolom a forintokat, hogy mire mindent kifizetek, mire marad, és mi az, ami álom marad. Megint. Mint oly sok minden az elmúlt években. Napok óta nem alszom. Szorítanak a határidők. Dolgozom. Fáradt vagyok. Nézem a pénztárcámat, és számolok. Sokszor eszembe jutsz,…

Csalódott vagyok. Megesik. Talán nem is az fáj, hogy vannak dolgok, amelyeket nem kaphatok meg, hiszen vannak ilyenek. Előfordul. Mit tehetek? Megrázom magam, és megyek tovább. De vannak igazságtalan dolgok. Amikor a lelkem és a szívem is sikít, mert tudja, a másik által felém intézett szavak mögött…

Késő este van. Nézem a csillagokat az égen. Mindig is szerettem a csillagos égboltot. Annyira megnyugtat, és olyan csodálatos. Annyi misztikumot rejt magában, és én annyira szeretném megfejteni a titkait. Eszembe jutnak Exupery szavai: "- Nem tudom - mondta -, nem azért vannak-e kivilágítva a…

Csak ülök a Duna partján. Potyognak a könnyeim. Nem akarok már erős lenni. Utat akarok engedni a fájdalomnak. Csak sírok és sírok. A csónak már útjára indult. Egy csónak, amely édesanyám hamvait viszi, eleget téve utolsó kívánságának. Én pedig ülök a Duna partján, és potyognak a könnyeim. Siratom…

Édesanyám halála óta eltelt idő talán egy kissé enyhítette a fájdalmat. Még frissek a sebek. Még nagyon frissek a sebek. Sokszor gondolok rá. Talán az elmúlt idők történéseinek hatására, valahogy eljutnak hozzám a negatív dolgok is, amelyeket eddig megpróbáltam tudatosan kizárni az…

Anyukám halála óta most kezdem érezni, hogy megbékélek... elfogadom... beletörődöm. Fáj.. nagyon. Fáj a múltunk, a jelenünk, és egy olyan jövő, amely már soha nem lesz a miénk. Sokszor gondolok rá. Sokszor eszembe jut, hogy szeretnék vele beszélni, megkérdezni a véleményét, elmesélni neki, mi…