Tíz fok van, és november vége. Mégis egyre aktuálisabb a nyári gumik cseréje. Már vagy úgy egy hónapja tervezem. Ma úgy döntöttem nem halogatom tovább, mert aztán a nyakamba esik a hó, és csodálkozhatok a létezésemnek, vagy rábízhatom magam az első gumisra pár tízezer forinttal drágábbért, mint…

 Csendesen telnek a napok. Az ősz gyönyörű színekbe öltöztette a várost, a tájat, az udvaromat. Meleg szobám ablakából nézem a hihetetlen színek kavalkádját. Csendben vagyok, és csend van körülöttem. ÉS csend van a lelkemben.  Gondolkodom. Gondolkodom az elmúlt napok eseményein, az elmúlt idők…

   Séta a múltban. Emlékképek, amelyekről azt hittem, már elvesztek. Régen volt... nagyon régen. A mi családunkban már nem élnek a nagy öregek, akik meséltek nekünk családról, a régi életről, a háborúkról. Nagymamám egyszerű falusi asszony volt. Sokszor ültem az ágya szélén, miközben ő mesélt.…

 Nem számít a külső.... Akit érdekelsz, az a belső értékeidet fogja nézni.... stb. stb. Igen... ez akár igaz is lehetne. Lehetne. De sajnos manapság nincs így. Mert valljuk be őszintén, mi nők is szívesebben találkozunk olyan férfival, aki "jól" néz ki, bár ugyan van az a mondás, ha egy férfi egy…

 Az elmúlt három hónapot azzal töltöttem, hogy bejárónőnek álltam. Az érdekelt, a különböző társadalmi rétegek, hogyan bánnak velem, ha eme munkából kell, hogy fizetésem legyen. Megdöbbentő, vicces, szánalmas, érdekes... ezek, amelyek a leginkább eszembe jutnak eme három hónapról.  Még…

Vezetek. Némán. Most még a gondolataim is elhalkultak. Nézem az utakat, ahogyan a szél beterítette falevelekkel azokat. És azon gondolkodom, milyen észrevétlenül érkezett meg az ősz. Szépen, halkan. Az egyik pillanatban még nyár volt, ezer ágra sütött a nap, a következő napon már az időjárás is…

Gyerekkoromban állandóan tanultam. Csak és kizárólag a tanulással foglalkoztam. Nekem nem volt más választásom, nem lehetett más választásom, mert édesanyám kellően megtorolta a nem ötös osztályzatot. Már két héttel a felmérők, témazárók előtt véresre rágtam a körmöm, mert nekem meg kellett felelnem…

  Mindenkiben él egy kép az ideális életről. Vagy a társadalom elvárja, hogy milyen is legyen egy "ideális" élet. Legalábbis elég széles körben elterjedtek a "hétköznapi" élet hozzávalói. Aki ettől letér, az kilóg a sorból. Ezt vagy elfogadja a társadalom.... vagy... mint ahogyan az esetek…

Szabadnak lenni, érezni a szabadságot, sokunknak ez a vágya, mégis oly kevesen vagyunk, akiknek ez megadatik. Amióta az eszemet tudom, folyamatosan korlátok közé voltam szorítva. Először a szüleim, majd az iskola, a végén pedig egy párkapcsolat által voltam korlátozva. 15 évig. 15 évig nem tehettem…

Manapság lépten nyomon azt hallom, hogy saját magam állítom fel önönmagam korlátait. Hányszor, de hányszor hallom azt, hogy minden  fejben dől el. A gondolataimban, az agyamban, az egomban. Ha elhatározom, hogy sikerülni fog, akkor képes leszek megcsinálni, ha folyamatosan őrlődöm, kételyeim vannak,…